"Szerinte nem boldogok az emberek. Látja, ebben lehet valami - bólogatok, s eszembe jut, hogy április 22-én délelőtt 11 óra előtt öt perccel a győri Richter Teremben Ennio Morricone több boldogságot kért próba közben a Nemzeti Énekkar tagjaitól énekléskor. Azért jegyeztem meg ilyen pontosan napra, órára, sőt percre, mert a kérés mellbe vágott. S talán azért vágott mellbe, mert a napsütötte Rómából érkezett maestro pontosan a lényegünkre, a boldogsághiányra tapintott. Az ominózus mondatot egyébként a kóruson kívül több muzsikus és jobb dolga nem akadt kíváncsiskodó is hallotta. Kivételt egyetlen csecsemő képezett, aki az ártatlanok, a szépek és nyilván az okosok és a boldogok álmát aludta a mózeskosárban. Attól tartok, a kiváló énekkar hirtelen nem tudott a kérésnek eleget tenni. Budapestről úgy jött, hogy zsebre rakta az összes boldogságot, ami volt neki. Kölcsön ugye ilyesmit nem kérhetett, ráadásul nem is kapott volna, mert hát mindenki egy kicsit szűkében van a boldogságnak."
Pákovics Miklós Majd kinyomozza Mike című gyűjteményes kötete a Szerencsés szigetek és a Hordozható mennyország után az író sajátos hangvételű megfigyeléseit tartalmazza, amelyek az Új Magyarország, a Napi Magyarország, a Kisalföld, a Nyugati Kapu című lapokban, és a Győri Szalon internetes újságban jelentek meg, illetve olyan is van köztük, amelyet a szerző előzetesen sehol sem publikált.
Pákovics Miklós - Majd kinyomozza Mike
Ingyenesen letölthető a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) oldalairól: