„A mazsola törvénye, hogy mindig előtted megy, soha nem mögötted. De még ha menne! Nem tud és nem is akar normálisan haladni. Lassú, ha nő ül az ölében, ha nem ül nő, ha rágyújt, ha nem gyújt rá, ha beszél a szomszédjához, ha meg sem szólal, ha gránátvetővel, túrósrétessel serkentik nagyobb gyorsaságra, ha a kocsijában szól a rádió, lassú, ha a gázpedálra kötözik a lábát, ha bengáli tigris harapdálja a nyakát, ha pusztító vihar, ellenséges hadsereg közeledik. Csupán arra képes koncentrálni, amit az egyszeri vadászrepülőnek mondott otthon a kedves mama: kisfiam, aztán csak magasan és gyorsan ne repülj. Nos, a repülő mindenre képes, csupán erre a két dologra nem. A közúton mászó mazsola viszont kiválóan hasznosíthatja az intelmet a földön. Egyszer még a forrás megjelölésével beiktatja a mazsolaságról tervezett doktori disszertációjába, amelyet könnyűszerrel megvéd, persze vezetés közben a lassan járj, tovább érsz mazsola-ars poetica minden aljasságra bátorító jegyében.”
Pákovics Miklós - Guruló mozigépész I.-II.
Ingyenesen letölthető a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) oldalairól: